Az egyik "periférikus" mégis lényeges eleme az alakformálásnak és általában véve a szépségápolásnak a stressz kezelése. A görsölés ugyanis téylegesen hatással van az alakunkra, és nem valami rejtélyes okból kifolyólag, hanem a hormonrendszerünknek köszönhetően. De nézzünk 1 példát:
Egy barátnőm egész tinikorában túlsúllyal küzdött, majd a sikeres érettségi, felvételi és nyelvvizsga letétele után (mely szinte egy időben történt) közel 20 kilót fogyott.
Számtalan ilyen sztorit tudnék felsorolni: hogyan lettek nők karcsúbbak, szebbek, kisimultabbak, sugárzóak egy-egy rendeződő élethelyzetben, például vizsgák után, ideális munkahely megtalálása után, egy nagyobb szakítás túlélése után vagy épp az igaz szerelem megtalálásakor.
A stressz, a görcsölés, a kialvatlanság egy csomó testi folyamatot indít el, amik természetesen megnyilvánulnak a külsőnkben. Nem fogok most egy csomót felsorolni ezek közül csak a leggyakoribbat, legismertebbet:
a stressztől hízunk (de legalábbis nem fogyunk), és csúnya lesz a bőrünk.
Tudod mi van ennek a hátterében?
a belső folyamatainkat a neuroendokrin rendszer szabályozza, mely az idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek összessége. Nos, ez a neuroendokrin rendszer az, ami veszély esetén egy csomó hormont aktivál, ami alapvetően természetes folyamat, és a célja az, hogy legyőzzük a fenyegetést. Valaha ez jelenthette, hogy meg kell menekülni egy tigristől - ma inkább olyan hétköznapi dolgok jelentenek veszélyt, mint hogy kirúgnak az állásomból, nem lesz elég bevételem, vagy elhagy a pasim, és magamra maradok... Mondanom sem kell, hogy a veszély (és a veszélyérzet határai) egyénenként változnak.
Biztos hallottál már az adrenalinról: ez is egy hormon, aminek fő feladata, hogy energiát termeljen (ugyebár, menekülni egy tigris elől nagyobb energiát igényel az átlagos tevékenységnél.) :)
Ugyanígy van egy csomó más hormonunk is, melyek ilyen esetben aktivizálódnak, és feladatuk van. Ilyen a kortizol is. Az ő feladata, hogy mikor elmúlt a veszély, plusz energiákkal töltse fel a szervezetet: vagyis evésre, raktározásra sarkall.
Tehát a stressz-evés vagy bánat-evés nem pusztán érzelmi reakció, de a hormonjaink játéka is! Sajnos azonban ma már a stressz-helyzetek többsége nem fizikai jellegű, ergo nem igen égetjük el az újra és újra elraktározott többlet energiát. (Van, akik a stressz hatására fogynak, de ezt inkább rövidtávú, hirtelen stressz -pl. váratlan szakítás- okozza, más fiziológiás folyamatokkal.)
A mértéktelen evés (főleg szénhidrát alapú!) pedig nemcsak az alakunkra, de a bőrünkre is hatással is van: az arra érzékenyek a cukortól / liszttől / adalékanyagoktól kipattognak, kipirosodnak, és ez tovább görgeti a rossz közérzet (=stressz) problémáját.
A képlet tehát valahogy így néz ki:
ROSSZ KÖZÉRZET > STRESSZHELYZET > HORMONÁLIS VÁLTOZÁSOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK
= MÉG ROSSZABB KÖZÉRZET
A fenti képletet megnézve könnyen megérthetjük, hogy a folyamatnak csakis úgy vethetünk véget, ha elkezdjük hatékonyan kezelni a stresszt. Szerintem első számú feladat, hogy legalább a "tüneti" problémákat (alak, bőr, stb.) ideiglenes békén hagyjuk, úgymond "feltesszük a polcra", legalább azon nem stresszelünk. Aztán jöhet a MOZGÁS és a DIÉTA, de mindezt lehetőleg nem stresszből, görcsösen és külső nyomásra, hanem ÖNMAGUNKÉRT.
A hatékony stressz-kezelésről hamarosan írok még Nektek. :)
